Itt olvashattok érdekességeket a skandináv mitológiáról és a képregényről:
A szereplők nevei:
A farkasok többsége (Raigho, Fehu, Isa, Jera, Gebo és Othala) nevét egy régi kelta rúna ábécéről kapta.
Hati és Sköll a skandináv mitológiában:
A képregény alkotói nagyban felhasználtak elmeket a skandináv mitológiából. Most pedig nézzük mi volt az alapja kedvenc farkastestvéreink történetének:
A mitológia szerint:
"Fenrir gyermekei. Két legendás farkas testvér, akik a Napot (Sol) és a Holdat (Mani) üldözik. Míg Hati, („utálat”) a Holdat, Sköll („árulás”) a Napot akarja felfalni.
A két farkashoz 1-1 csillagászati jelenséget is kötnek. Fogyó-, és újholdnál, Hatit, amint egyre közelebb ér a Holdhoz, a Napfogyatkozásnál pedig Sköllt, aki hasonlóképp vészesen megközelíti a Napot.
„Szökkenő, ez a farkas,
kíséri a fényes istennőt
erős erdei menedékig;
a másik, Hati,
Hródvitnir fia, a fényes
égi ara előtt fut.”
(Grimnir-ének, 39.)
A legendák szerint, Ragnarökkor mindkét farkasnak sikerül utolérnie az üldözött égitestét, ezáltal bekapva őket, teljes sötétségbe borítják a világot."
(forrás:www.skandinav-mitologia.hu)
Askr és Embla a skandináv mitológiában:
Mitológiai alapja az emberek két szellemének is van.
A mitológia szerint:
"A skandináv mitológiában Askr és Embla (Óészaki nyelven: Askr ok Embla) az első két ember, akiket az istenek teremtettek, hasonlóan Adámhoz és Évához.
Odin és a testvérei, Vili és Vé (néha Höner és Lodur) voltak a skandináv kozmológia mind a kilenc világának alkotói. Egyszer találtak két fatörzset a tengerparton, egyik kőrisfa (ask) a másik szilfa (alm) volt. Odin emberi alakot faragott belőlük és életet lehelt beléjük. Vili értelmet és mozgásképességet, Vé pedig érzékeket és érzelmeket adott nekik. Ez a két ember, Ask (a férfi) és Embla (a nő, jelentése: kis szilfa) lettek az egész emberiség ősei, akik Midgardban éltek."
(forrás: wikipédia)
Ginunngagap, a tűz és a jég története:
Ginnnungagap is megtalálható a skandináv mitlógiában, de egészen más szerepet tölt be. Nézzük mi is az!
A mitológia szerint:
"Ginnungagap az üresség a Muspelheim és a Nilfheim között, a kezdeti káosz jelképe a skandináv mitológiában. Amikor a hőség a Muspelheimből találkozott a zúzmarával a Niflheimből, a Ginnungagapban megszületett az ősóriás Ymir és az őstehén Audhumbla.
Az Eddában ez áll az akkori állapotról:
"Rege-időn rég,
Ymir élt akkor,
nem volt homok, se tenger,
se hideg habok,
föld nem terült,
se fölöttünk ég,
nyílt varázsnyiladékban
fű nem feslett."
Három őserő hatott az űrben: a hideg, a meleg és a teremtő bölcsesség. A Ginnungagaptól északra eredt a hideg forrása, a Hvergelmir, ami mindent fagyossá tett maga körül. Délre eredt a meleg forrása, amit Urd forrásának neveznek. A kettő között, a Ginnungagap alatt eredt a teremtő bölcsesség forrása, amely olyan mély, hogy Odin elméje sem tudja felmérni. Ezt a forrást nevezték el később Mimir kútjának. Ott volt a mag amiből az Yggdrasil nőtt ki, s amelyiket Mimir fájának is neveznek.
Hugin és Munin története:
Nem csak Hatinak és Sköllnek van mitológia alapja, de Hugin és Munin is megtalálható a skandináv mitológiában.
A mitológia szerint:
"Hugin és Munin (más írásmód szerint Huginn és Muninn) két fekete holló, Odin, az északi isten segítői. Minden nap hajnalban útra kelnek, hogy körberepülve a földet híreket gyűjtsenek Odinnak. Estére visszaérvén rátelepszenek Odin vállára, és a fülébe suttogják amit megtudtak. Hugin a „gondolkodó”, Munin pedig az „emlékező”.
A Munin szó gyökerei az óészaki emlékezet szóig vezethetőek vissza. E hollóknak köszönhetően nevezték később Odint holló-istennek is.
Idézet az Edda, Grimnir-énekből:
Elme és Emlékezet
nap mint nap felderíti
a földi tájakat;
aggódom, nem tér majd
vissza egyszer az Elme,
bár Emlékezetért
szívem még szorongóbb."
(forrás: wikipédia)